Szecessziós budai villa reneszánsza
Könnyűnek tűnt, végül igazi kihívás volt ennek a századforduló környéki villának a felújítása, mivel a lényegi problémák - mint a legtöbb átalakításos kivitelezésnél, itt is - menet közben bukkantak elő.
A Hegyvidéki főépítész iroda archívumában fennmaradt néhány jól használható fotó, mely az épület jellemző nézeteiből mutatta be.
Az emeletközi födémek fa gerendázata mindenütt elkorhadt, a tetőszerkezetet gyakorlatilag újra kellett építeni egy jól megtermett acél mestergerenda rendszer beépítésével, és a pincei falakat is injektálásos módszerrel kellett szigetelni, miközben a ház pinceszinti falati körben ki kellett ásni, és egy kenhető bitumenes masszával szigetelni... és folytathatnánk, mivel ilyen volumenű beavatkozásból még volt egy pár.
Az apjáról rámarad örökség alapján működő díszműkovács Árkay Aladár (a lépcső melletti asztalka és a rajta álló lámpa is az ő munkája) egyik 'hétvégi skiccéből' épült, egyszerű vonalvezetésű házikóról van szó, mely a világháborúk során nyert bombatalálat után nem nyerte vissza eredeti arányait, ellenben nagyon jó helyen lévén, Budapest XII. kerületi Bírák és Ügyészek telepének egyik várkilátásával rendelkező mellékutcájában várta a jobbsorsot.
Az épület kőlábazata, hengeres oszlopokra gyámolított, ívesen kiteresedő nappalija, fölötte kis szoknyatetős erkéllyel, valamint a manzard tetős kialakítás mind egy polgárias életminőség "extrái" voltak. A belsőben ez a minőségi többlet a bélelt ablaktokokban, a kovácsolt rozettás ráccsal díszített, tömörfa festett bejárati ajtó igényességében jelentkezett.
Értő tulajdonosok kezébe kerülve - bár az eredeti lakóépület jelenleg irodaként üzemel - a földszint polgári villa nappalijához méltó jellegzetességel és a tulajdonos ízlését dicsérő berendezéssel szolgál fogadótérként az aktuális funkcióhoz.
A szecesszió több irányzatában, így az art deco-ban és is otthonosan mozgó Árkay villa belső lépcsőjében egy autentikus részletet sikerült átmenteni, illetve részben rekonstruálni az utókornak. A lépcső faragványai az eredeti mintájára készültek el tömör tölgyfából, a többi bútordarabot pedig - a tulajdonost idézve - "nem lehetett otthagyni!".
« Vissza
