Passzív ház dilemmák

Az energiakérdés elért minket is, foglalkoznunk kell vele!

Mivel a "passzívház" fogalma nagyon sokrétű, vizsgálatok alapján történő minősítés, ezért tartózkodom ettől a megnevezéstől, inkább energiatakarékos, vagy alacsony energiafelhasználásúnak nevezném azokat az épületeket, melyeknél alapvető fontosságot tulajdonítanak a gazdaságos üzemeltetésnek. Tudni kell azonban, hogy az ilyen épület a korábbiakhoz képest alapvetően más hozzáállást igényel, gyakorlatilag életmód váltásra van szükség.

Hőszigetelés: Korábban azt tanultam, hogyha valaki kiegyensúlyozott hőmérsékleti viszonyokra vágyik, legjobb, ha a tervezett épület egy részét legalább a földbe rejti, így élvezheti nyáron annak hűvösét, télen melegét. Most azt látom, hogy a házat a talajon fekvő padló felől is vastagon szigetelik, nehogy abba az irányba is vesszen a hő.
Az épületek tartószerkezeteiről áttevődött a hangsúly a homlokzati felületeket körbevevő "paplanra", ami lehetőség szerint valami lélegző anyag kell legyen. Ha viszont egyre vastagabb, egyre nehezebb is ezt az anyagot a homlokzatra rögzíteni, vagy egy merev váz közé kerül, vagy egyszerűen fel kell csavarozni (node a csavar vajon mennyire hőszigetel?).

Kéreg a homlokzaton: Szerepének jelentősége egyre inkább az időjárásnak való ellenállás. Szinte bármi lehet, ami erre alkalmas, és legjobb, ha átszellőztetett, ami azt jelenti, hogy alatt  jár a levegő, magával viszi a párát, és a nyári hűséget, tehermentesítve ezzel a hőszigetelést. nagyon sok homlokzatnál alkalmazzák a dryvit-ként szabadalmaztatott kéregkialakítást, ami gyakorlatilag szinte teljes párazárásként viselkedik a homlokzati hőszigetelésen.

Fény: Az egyik legnagyobb dilemma. Az éghajlatunkra jellemző körülmények egyre inkább a szélsőségek irányába mozdulnak el: nagy hidegek, nagy melegek, szárazság, kezelhetetlen csapadékmennyiség. A nap egy nap alatt annyi energiát sugároz a földre, hogyha sikerülne tárolni, egy évre elegendő lenne egy napi adagja egy metropolisznak. Télen épp ezért a nagy üvegfelületekkel a fűtés egy része kiváltható napközben. Nyáron viszont védekezni kell, tehát hiába a csodás panoráma lehet hogy semmit nem élvezhetünk belőle, mert épületgépészünk előírta a redőnyöket. Ugyanakkor a passzívház-rendszerek ablakigénye már nem a fényvisszaverés, hanem éppen a bebocsájtás irányába tolódik el ismét.

Árnyékolás:Persze nem csak a redőny létezik. Nem hiába találták ki eleink a jó öreg tornácot, ahova a meredeken sütő nyári nap nem sütött be, télen viszont a tisztaszoba belső sarkába is bevilágított. Az előtető fél siker, és a kilátásban és közlekedésben minket nem korlátozó felületeken szóba jöhet a roló is. A rolók nagy hibája, hogy csak a legjobbak állnak ellent, az automatika közbelép, és a felületeket visszacsévéli a tokba. Nyilván a szélviharok ritkán járnak együtt a szikrázó napsütéssel, így nem életszerű, hogy sűrűn fennállna az egyidejű igény. Legcélszerűbb a külső zsaluzia (a reluxához hasonló, komolyabb időjárási viszonyoknak is ellenálló lamellás szerkezet), mely a redőnnyel ellentétben közbenső állásban lehetővé teszi a kilátást, miközben jótékonyan távol tartja a direkt sugárzást. A teljes napfény 70-80%-ától védi az üvegfelületeinket.

Fűtés: A felületfűtést a padlónál kezdtük el tanulni. Mivel senki nem tanított minket, sok asztmatikus, reumás betegség szövődött belőle, rossz méretezés, túlfűtött rendszerek miatt. Aztán rá kellett jönni, hogy több felületet is be kell iktatni a rendszerbe, amivel csökkenthető a felületek hőmérséklete. Egy kompromisszum tehát újra, miszerint a tér felületei nem takarható akármivel, a használat során is oda kell figyelni a falban, padlóban megbújó csőrendszerekre.
A kapható gázkazánok 24kW-nál kezdődnek, míg a megfelelő hőszigeteléssel bíró épület energiaigénye nem több néhány kW-nál. Legfeljebb akkor lenne szükség rá, amikor a fentebb említett szélsőségek jelentkeznek (mínuszban). Erre viszont egy komplett rendszert kiépíteni, nos, nem tűnik éppen gazdaságosnak. Ráadásul az automatikát alkalmassá kell tenni a különféle rendszerek összehangolására. (Az automatikáról, majd inkább máskor)

Hűtés: Általában ez a tényező az, melynek mérlegelése során eldől, hogy milyen berendezések viszik el a pálmát a gépészeti arzenálban. A legolcsóbb split rendszerek előnye mindig is az volt, hogy gyorsan, hatékonyan telepíthetők cserébe zajosak, keverik a levegőt, a kültéri egység szinte mindig "esztétikai csúcspontja" a homlokzatoknak... szóval minden zavar benne. Ha az épületben nem csak egy-két, hanem jóval több helyiség igényli a klímát, jobban jártunk, ha egy központi egységre tettünk szert, melyre több úgynevezett fan-coil volt szerelhető, melyek beltéri elemeit akár az ablak alá, akár álmennyezetbe szerelhettük. Az alacsony hőmérsékletű hőleadó felületek lehetővé teszik, hogy fűteni és hűteni is tudjanak hatékonyan. A lényeg ráadásul az, hogy egy hőszivattyúval mindezt egyetlen készülék tudja üzemeltetni, tehát nem szükséges külön rendszert kiépíteni a fűtésnek és a hűtésnek. Sőt, megfelelő szabályozással akár az is elérhető, hogy egy épületen belül ugyanaz a rendszer egyszerre. Tereink tehát felszabadulnak a különböző hőleadók látványától és kerülgetésének kényszerétől. Vége tehát a radiátorok melegétől lebegő függönyök korszakának. Azzal mégsem tudunk még mit kezdeni, hogyha egy nagy zuhanyzás után nyitva marad a fürdőszoba ajtaja, és háló mennyezetébe épített páraérzékelő néhány órára letiltja a rendszert...

Szellőzés: Ahogy említettem, életmódváltáson is át kell essen az, aki tudatosan felvállalja az energiatakarékosságot, ugyanis tudnunk kell, hogy épületeink energiájának nagy részét a szellőzéssel küldjük ki a szabadba, mi pedig leginkább nem zárt ajtók és ablakok mögött szeretünk élni. A jól záródó ablakokon egy idő után megjelentek az állandó friss levegő beengedéséért felelős résszellőzők, amik megadták a pofont az ablaktechnológiának.
A friss levegőt ugyanarra a hőmérsékleti szintre kell emelni, vagy csökkenteni, mint az aktuálisan megkívánt belső hőmérsékletünk. A résszellőzőn beáramló hideg, vagy éppen forró levegő legfeljebb elkeveredni tudott a térben. Ezekre a problémákra találták ki a rekuperátort, ami az elszívott levegő energiáját nyeri vissza erre a célra, viszont kellőképpen költséges. Sokan attól is félnek, hogy az álmennyezetek mögé rejtett csőrendszerek idővel baktériumtanyává is válhatnak. Az életmód kérdés abban a pillanatban vetődik fel, amikor gyermekünk természetes igényétől hajtva szeretne a teraszunk és a nappalink között ki-be rohangálva játszani, miközben mi már az esti filmhez szeretnénk "előhűteni" a nappalit...
Természetesen ebbe a rendszerbe be kell illeszteni a mellékhelyiségek korábban is használt elszívóit, de konyhai szagelszívás már újabb gondot jelent.

Kandalló: Elérkeztünk megint egy sarkalatos ponthoz. Ahhoz a berendezési tárgyhoz, mely a XX. század végétől a polgári világ státuszszimbólumaként élettereink részévé vált. természetesen szóba se jöhet már, hogy nyílt égésterű berendezésünk a továbbiakban a szobánk levegőjét szívja, az pedig, hogy szája nyitva tátongjon pattogó tüzével, egyenesen a bűn kategóriájába tartozik. Önálló égési levegő biztosításával, és jól záródó üvegajtóval érhető el a korábbihoz hasonló összhatás, ami természetesen már más pénzügyi kategóriát képvisel a pitvarban alkalmazott füstgyűjtőhöz képest.

Macskánk nyilván gyorsan alkalmazkodni fog, és megkeresi a számára legalkalmasabb helyet, mivel leginkább mi számítunk neki!